Top4

Szobrok

Kapcsolatok; Párok és szinglik 2012 -

A porcelánból készült szobraim megidézik 21. század városait a bennük élők viszonyaival, a szingli és a páros kapcsolatokkal. Az épületek emberekké válnak amikor cselekszenek, omlanak, elfordulnak, eldőlnek finoman, lágyan, mintha nem is elpusztulnának, inkább megadnák magukat valami elkerülhetetlen erőnek. Az emberré lényegülő tornyok között pedig kikerülhetetlen a párhuzam felismerése a társadalommal.


Emlékek a jövőből 2004 -

Mert ami a jövőből visszahatni képes az van...

A várost hófehér porcelánból építettem fel, aminek felületi gazdagságát a fény árnyék játék adja. A geometrikus rendszert az 1380 °C-on történő égetés során az anyag saját természetéből adódó meglágyulása oldja. A szobor elmeséli saját keletkezéstörténetét.

Épített rendszerek/ Tornyok/ Házak/ Városok/ Emberek

Az idősíkok keveredése.

A szobrok összefoglaló címe az „Emlékek a jövőből” , azt a lehetőséget veti fel, hogy egy elméletben létező, de be nem következett esemény, képes-e alakítani a jelent. Az idősíkok összekeverednek. A jövő egy pillanata mint egy fotón kiragadott állapot jelenik meg szoborban. Drámaisága a pillanatban van, mert önkéntelenül is gondolatban továbbvisszük és szinte látjuk egy torony leomlását. Ha a leomlás nem következik be akkor a nyomasztó tömegjelenet, ami az alapelemek halmozásával alakul ki, sejteti az állapot tarthatatlanságát.

A mennyiség új minőséget vagyis új tartalmat hoz.

Amikor apró monoton, mondhatni unalmas elemekből elkezdtem létrehozni első építményeimet, az érdekelt leginkább, hogy vajon az elemek hogyan változtatják meg alapjelentésüket rendszerbe szervezésük  által. Az önmagában csekély hatást kiváltó fehér négyzet sokszorozása és rendszerbe foglalása képes-e új tartalmat és jelentést hordozni. Az „egy elem” relációba kerül az őt körülvevő „sokkal”, egyéni jelentése átalakul. Az így kialakuló új tartalmat nem az egyes elemek összeadódó tartalma adja, hanem az egyes elemekből szervezett tömeg jelenti. Az új kontextusban szinte lényegtelen az egy, csak direkt figyelemmel tudjuk  visszakeresni a kiinduló pontot, jelen esetben a négyzetet. Az első szerkezet felépítésekor az alulról felfele haladás irányának megfelelően, az alapon kialakított rendszert vittem végig felfele. Tehát, ha 10 négyzet képezte az alapot, akkor 10 négyzet is zárta a függőleges oszlopot.

Játék és véletlen.

A véletlen - a matematika számára nagyon nehezen kezelhető fogalom, mert  törvényszerűségekkel nem rendelkezik, így nem definiálható - különösen megragadta képzeletemet. A játékot a rész-oszlopok magasságának megváltoztatása hozta és a négyzetek előkészítésénél és kiválasztásánál nem ügyeltem a szabályos négyzet pontosságára, sőt szándékom a pontatlanság által okozott véletlen tudatos beépítése volt. A négyzettől eltérő trapéz formájú lapok összeépítése eredményezi a függőleges tengelytől eltérő és kitérő izgalmas táncoló mozgást. Építés során kikészítettem az előre kivágott porcelán lapocskákat magam mellé és becsukott szemmel vettem ki a tálból a következőt, hogy a véletlent hagyjam működni. Szakítottam a szigorú rendszerrel és érdekelni kezdett a véletlen által létrehozott destrukturálódás és átstrukturálódás.

Raszterháló

A lapok egymáshoz kapcsolása révén létrejön egy raszterhálószerű kép. Ott ahol a szobron átlátunk, légies volta miatt hozzákapcsolódik a levegő. A levegő a szobor részévé válik, és teret nyit.

Technológia

A porcelán a magas tűzben 1380 ºC-on üveges fázisba kerül, ilyenkor meglágyul , majd ahogy a kemence hűl az anyag tömör, hófehér, kemény és rideg lesz. A geometrikus rendszert az 1380 °C-on történő égetés során az anyag saját természetéből adódó meglágyulása oldja. A szobor elmeséli saját keletkezéstörténetét.


Hullámverés 2000 -


Kígyótánc 1995 -

 

joomla template
template joomla